Már jó ideje nézegettem. Próbálgattam. Ízlelgettem. Sokáig egyáltalán nem értettem, hogy lehet több millió ember beindulva egy ennyire értelmetlen, üres dologra. Később rájöttem, hogy van néhány (néhány tucat) ember, akiknek a csiripelését érdemes figyelni és vannak helyzetek, amikor érdemes halászni is a zavarosban. Előfordul, hogy fennakad ez-az.
Tavasszal a helyzet hónapról hónapra fokozódott, olyan újságírók és kommunikáció szakértők váltak a Twitter lelkes hívévé, akiknek a véleményére régóta odafigyelek.. Április közepén elérkezettnek láttam az időt, hogy magam is alámerüljek.
Követők és követettek . A Twitter olyan, mint egy salátabár. Önmagában egyik zöldség sem túl izgalmas, együtt, jól összeválogatva viszont új minőséget képeznek. (Az ilyen metaforákkal persze mindig baj v...
tovább az eredeti oldalra »
Nem szeretem a Facebookot, mert olyan jó kis amerikai oldal: semmit nem talál rajta az ember, de legalább még csak logikusan sincs felépítve... No de van néha előnye annak is, hogy benéz rá az ember!Vannak a játékok és amúgy minden egyéb más mellett is olyan hirdetések, amik olyan Facebookcsoportokra vagy regisztrált "vállalkozásokra" hívják fel az ember figyelmét, amik között lehet hasz...
A több mint 100 millió felhasználó közül nem könnyű eldönteni kit kövessünk. A Twitter új szolgáltatása megpróbál segíteni.
Nagyon fincsi zene, és szerintem én már jártam itt... :)
A Twitter, a Messenger és a vuvuzela számomra egy kategória: mások által érthetetlen okokból imádott zajkeltő eszközök. Most az egyik projektünkben mégis azt kellett megoldanunk, hogy az alkalmazás időnként csiripeljen egyet a Twitteren. Tovább »